|
2023-11-22 20:30:31, szerda
|
| |
| |
FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 III.
Link
OKTÓBER VÉGÉN
Ősz volt, október vége,
kavargó szél a leveleket tépte,
sokszor elátkozott, zord idők jártak,
égboltra húzva, sötét, komor fátylat.
Ősz volt, október vége,
elhagyott szerelmem csodálatos lénye,
utolsó mosolyod könnyeimbe zártam,
hitemet feladva, titokban rád vágytam.
Ősz volt, október vége,
hiába tapasztalatok bölcsessége,
keresve önmagam, oly keveset leltem,
mint egy rémálom, tán sohasem felejtem.
Ősz volt, október vége,
magányba zárt lelkem lezuhant a mélybe,
illúziókban élve, vártam a csodát,
így álmodtam tovább szerelmünk alkonyát
2012. december 6.
ŐSI ÖSZTÖN
Szorosra fűzött gyötrelemláncon,
arcomnak feszülő indulatok,
messzire visznek el magamtól,
lúdbőröznek a gondolatok.
Minden elcsókolt csókod íze,
mézédes nektár áradata,
ajkaimon pihen örökre,
lüktető boldogság zamata.
Selymes hajad illatában,
vágyat ringató ölelés, 
tavaszi réten virágtenger,
bódult szerelmes hempergés.
Nyitott szemed a végtelen tenger,
merengek írisze színeiben,
szememet igézőn fogva tartja,
elsüllyeszt hiányod cseppjeiben.
Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,
kezemben szétzúzott lét darabok,
ősi ösztön visz előre,
egész, csak veled maradok.
2022. október 19.
ŐSZ
Magunk mögött hagyva,
a mézízű nyarat,
szomorúan néz ránk az ég,
napsugara erőtlenül simogat.
Megfáradtan baktat a világ,
arcunkra langy mosolyt rajzol,
hűs szellő hozza leheletét,
kertek alján az ősz csatangol.
Utolsó báljára készül a természet,
tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,
a Hold, fejét párnájára hajtja,
halványan dereng a félhomály.
A madarak is elhallgatnak,
ringó nád öleli a vén ladikot,
a szél hullámokat kerget,
viharlámpa álmos árnyéka imbolyog.
Álomba szenderül a rét,
hűvös ködtakarójában hempereg,
elbúcsúznak töredező ágaiktól,
a megtépázott levelek.
Sejtelmes fátylát bontja az élet,
hajnali bíbor bűbája,
harmatcsepp ringatózik a fűszálon,
a Naptól csókot csen, csábos ajkára.
2022. október 15.
PERVERZIÓ
Perverzió ez a vízió,
az élvezettől hangosan sikító,
vad vágyakat magába temető,
kielégíteni vágyó érzéki szerető.
Ez vagyok én, s ez vagy te,
a vágyainkat egymásért teremtve,
lehet bármilyen bűnös a gondolat,
érted, s veled az agy minden gátat lerombolhat.
A test, s a lélek most együtt tombol,
Az elme kikapcsol, semmire sem gondol,
csak téged imád, s követel szüntelen,
szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen.
Egymáshoz tapad, izzik a testünk,
Nem hűsít patakzó verejtékünk,
csókjaidtól a mennybe szállok, 
mégis a pokol, mit a legjobban kívánok.
Átélni mindent mivel boldoggá tehetlek,
a tüzedben porrá hamvadva éghessek,
akarom, hogy akarj,
s ha kell a húsomba marj!
Tépd, szakítsd szét a testemet,
had legyen ez a legnagyobb élvezet,
mit senki más nem adhatott,
belőled én mindent akarok.
Lássam, ahogy a tested kéjesen vonaglik,
s eljutunk a kimondatlan álmokig,
átéljük ezt a mámorító víziót,
a végső kielégülést, a perverziót.
2012. július 24.
POR ÉS HAMU
Süppedő trágyában vergődik az élet,
disznók közt fetrengve megkopik a lélek.
Pokolra születtél,
álmaid szétfújta a szél.
Ez jutott, szenny és mocsok,
örömfoszlányokra eltékozolt napok.
A bőrödbe égő veríték,
hamis önámítás, hogy van segítség.
Torkodon akadt a szándék,
fényből sötétbe húzott az árnyék.
Léted csapdája ordítva rád zárul,
az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul.
Az út végére darabokra hullva,
fájón nézel a szárnyaszegett múltra.
Feldereng az isteni remény,
tehetetlen elmúlásod peremén.
Majd emésztő tüzek, mélabú,
s tested már csak por és hamu.
Elvesznek határaid, végleg elcsitulsz,
fénylő csillagok közt gyógyulsz.
2023. január 18.
REGGELI ÉBRESZTŐ
Szép...
álmos reggelt kívánok!
Olyan álmosat,
mint én,
s olyan szépet,
mint te!
Én nem vagyok álmos,
te viszont...
mindig gyönyörű szép!
2011. szeptember 14.
SZELLŐTÁNC
Árad a fuvallat, szirmokat röptet,
zizzenő avarágy szeli a csöndet,
lágyan ringatózva az erdő vigad,
mező zsibong lüktető élet sarjad.
A gyűrött hegygerinc hátán viháncol,
völgy ölén a susogó fűvel táncol,
andalító tücsök zenét hallatja,
pillangó szárnyakon repül dallama.
A magasban szökdel, felhőket tépked,
villantva halovány selymes ég kéket,
ragyogó színben fürdeti a tájat,
édes aromájú virgonc varázslat.
A levelek harmatcseppjét kortyolja,
életet lehelve, napfényt csókolja,
szelíd tavakon hullámokat ringat,
a szellőtáncon kikelet kacsingat.
2022. április 12.
SZENVEDÉLY
Úgy érzem imádlak,
folyton csak kívánlak,
vágyaim ébresztő,
angyali szerető!
Veled kell vétkeznem,
illatod lélegzem,
nyelvemen az ízed,
csókodban érezlek!
Finoman érintem,
szenvedélyt élesztem, 
vágyaktól tűzforró,
édes kis pillangó!
Összeforr a testünk,
meg van mit kerestünk,
tiéd már mindenem,
rabszolgáddá lettem!
Láncolj hát magadhoz,
bujaság ágyához,
kínozz vagy szeressél,
gyönyörtől élvezzél!
2012. július 30.
SZERELMI VALLOMÁS
Mint az éji Hold fényes ragyogása,
Oly szép szívem szerelmi vallomása.
Szemem előtt egy gyönyörű látomás,
Te vagy az, hisz nálad nincs szebb senki más.
Megbabonáztad, elraboltad szívemet,
Mindennél jobban vágyom lelked, s testedet.
Nyitott szemmel is rólad álmodom édes,
Odavagyok érted nem lehet kétséges.
Szeretlek, súgom füledbe csendesen,
Mint Földnek a Nap, úgy kellesz kedvesem.
Forró szerelemmel csókollak lágyan,
Elolvadok tőled, mindig rád vágytam.
Elvarázsol a lényed, s arra gondolok,
Üres volt az életem, most boldog vagyok.
Arcod szépségétől a lelkem szárnyra kap,
Édes mosolyod, bársonyosan simogat.
Szemeidből sugárzik a szenvedély,
Számomra te istennőnek születtél.
S a tested mindent felperzselő vágya,
Had legyek tüzed legfényesebb lángja.
Várlak, mint fényt, a szirmait bontó virág,
Karjaimba zárlak, s enyém lesz a világ.
Szívem a tiéd, nem létezem nélküled,
Megteszek mindent, hogy szebb legyen életed.
2011. szeptember 14.
SZERETET ÉS GYŰLÖLET
Te utálsz engem,
én gyűlöllek téged,
egy állat lett a nevem,
milyen szép is az élet.
Csúnyákat mondasz rám,
meghallgatlak, pedig nem is kérted,
de amit válaszként várhatnál,
azt tán nem is remélted.
Halljad hát válaszom,
bolond itt mind a kettőnk,
inkább a csókod választom,
ez a szerelem egész hajmeresztő.
Szeretet és gyűlölet,
mint két édes testvér,
míg nem közömbös az életed,
fontos vagy bármit is tehettél.
Gyere, s szeress hát,
sokkal jobb, mintha utálnál,
hisz minden nap várok rád,
szerelmünk erősebb minden haragnál.
2012. május 25.
SZERETETTEL ÁTSZŐTT VERS
Hát megint egy évvel idősebb lettem,
ezt a napot valahogy sohasem sikerül felednem,
igaz úgy nem lenne rossz, ha közben fiatalodnék,
s a múltba nem csak a gondolataimmal kanyarodnék.
Oda vissza járnék kelnék,
mint némely filmekben a legnagyobb elmék,
kik időben és térben utaznak,
múltat, s jövőt kutatnak.
Én sajnos, ami volt azon már változtatni nem tudok,
a jövő kérdésében pedig csak találgathatok,
persze voltak dolgok, amiket megbántam,
legfőképp azokat, melyeket meg nem tettem, csináltam.
Alkothattam volna újat,
vagy csak találtam volna egy újabb utat,
melytől más lehetett volna az életem,
de most már a sorsom el nem cserélhetem.
Így kell élnem a jelent, s jövőt mi még titok,
melyben minden egyes nappal egy újabb ajtót nyitok,
vagy éppen teszem be magam mögött,
hisz az életemből, már oly sok mindenki elköltözött.
De emlékszel még a fonalra, mit együtt szőttünk?
s annak ellenére, hogy ebből már réges rég kinőttünk,
őrzöm még itt a szívemben legbelül,
hisz semmi sem történhet véletlenül.
S most már neked is itt a helyed,
kinek ma csak egy köszönömmel felelhetek,
hisz gondoltál rám, s köszöntöttél e napon,
s cserébe én, most e szeretettel átszőtt verset adom.
2012. április 10.
SZERETKEZZ VELEM!
Átkarolva hozzám bújik a szerelem,
forró vágyak tüzével szorosan magamhoz ölelem,
bőrödre lehelem, édes csókjaim,
füledbe suttogom, csábító bókjaim,
s mikor az érzés már elviselhetetlenül feszít,
a szenvedély uralkodón, minden tudatot elborít,
engedd el hát magad teljesen,
ruháid letépve szeretkezz velem!
2012. július 27.
SZERETLEK!
Szeretlek!
Egy tőmondat,
mely elhagyja a számat.
Szeretlek!
Ennél szebbet,
egyetlen szív sem kívánhat.
Szeretlek!
Jelentése,
belőled minden.
Szeretlek!
Hisz te vagy,
a legértékesebb kincsem.
Szeretlek!
Vágyom rád,
minden pillanatban.
Szeretlek!
Érzés, mely belülről jön, 
s, oly megfoghatatlan.
Szeretlek!
Csak téged látva,
nappal, s éjjel.
Szeretlek!
Álmodozva,
őrült szenvedéllyel.
Szeretlek!
Hallhatod,
mint suttogó finom lehelet.
Szeretlek!
Szeretlek!
Szeretlek!
Ha kell, százszor mondom én,
a szót, a legszebbet...
Szeretlek!
2011. november 26.
SZERETSZ-LEK
Hevesedő szívverésed!
Érintésem...
Érintésed...
Én gyönyörűségem!
Szédítő közelséged!
Ölelésem...
Ölelésed...
Boldogság, éden!
Édes pózod!
Csókom...
Csókod...
Ajkaidon lógom!
Suttogó lehelet!
Szerelmem...
Szerelmed...
Szívedben megleltem!
Mosolyogsz, nevetsz!
Szeretlek...
Szeretsz...
Sohasem eresztlek!
2012. június 13.
SZÉDÜLT KERINGÉS
Ajkaid nyomata, éltető zamat,
forró csókokkal enyhíted szomjamat,
viaszcseppként olvad rám gyertyalángod,
örömmámor uralja boldogságod.
Tüzem, mindent elhamvasztó éhségében,
a vágyak ősi ösztöne hajtja vérem,
édeni ritmusra lüktetve ringatod,
a bőrömbe harapja magát illatod.
Érintésed tűzvihar, testemen sistereg,
lángoló mézkelyhed vágyat gerjesztve pezseg,
a gyönyör fülledt fátyla uralja tudatod,
csurranó szenvedélyben lélegzem sóhajod.
Korlátok nélküli szabadság a szerelem,
csintalan ujjaidba merítem tenyerem,
elnyújtózva, buján kúszik meztelen lelkünk,
létünkben, egymás körül szédülten keringünk.
2022. március 26.
SZÉPSÉGEK KERTJE
Szépségek kertje, melyben élek,
körbe vesznek huncut tündérek,
te is köztük vagy szerelmem,
nem volt nehéz felismernem.
Megláttam gyönyörű szép arcodat,
elbűvölő bájos mosolyodat,
szemeid fényes ragyogása,
nem tudsz így nézni senki másra.
Engem nézel, közben elvarázsolsz,
tekinteteddel magadhoz láncolsz,
boldogság veled minden percem,
vágyaink tüzénél melegszem.
Hozzád lépve kézen foglak,
szerelmes sétára csábítlak, 
mámoros szenvedélyt kutatva,
az utat most szívünk mutatja.
Ajkad ajkammal csókká forrva,
test a testtel a vágyat oltja,
végtelen gyönyör csodája,
a lelkünket gyújtja lángra.
Fényárban parázsló csendélet,
az angyal mellettem így ébred,
mindent felülmúló varázs álom,
elhoztad a földi Mennyországom.
2012. május 19.
SZÍV ADTA AJÁNDÉK
Leszállt az áldott est,
zord szél lengeti a fagyott tűágat,
boldogság sugárzik,
melegség tölti fel a hideg tájat.
Csillagfényes álmok,
bársonyos fények tündöklő varázsa,
szeretet érzését,
most minden ember a szívébe zárja.
Újra békét hozott,
a legigazabb ünnepe az évnek,
csodálatos ábránd,
vágyakból szőtt ébredező remények. 
Apró lobogó láng,
szikrát szór a parázs, pattogó tűz táncol,
ma nem számít ki vagy,
egy az érzés, lehetsz a világon bárhol.
Különös izgalom,
meleg otthonokban öröm most az élet,
pompás öltözékben,
a díszes fenyőfák új életre kélnek.
Szív adta ajándék,
mint csillogó szemű vidám gyermek várok,
angyali áldással,
boldogságban gazdag karácsonyt kívánok!
2016. december 24.
SZÖKJÜNK EL!
Koldul a lélek, félemberként szédeleg,
hazug illúzióban keres jeleket,
szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,
homályba borult világ keserű búja.
Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat,
feszül bennem, bilincset tör a gondolat,
büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel,
fussunk el messzire, szökjünk el a széllel.
Titkon menekülnék egy másik világba,
álarc nélkül, még a fájdalom sem fájna,
szökjünk meg szeretni, kezedért nyúlok,
leszel e velem és csak velem boldog?
Őrült, önfeledt paradicsomi percek,
kapaszkodnak az örömittas ingerek,
illatod párája pillangókat reptet,
magamba ittalak, így lélegzem benned.
Parazsad, mint az angyalok érintése,
elrejtelek, hegyek, felhők tetejére,
szeress, ígérj, gyönyörű szerelmem legyél,
sóhaja a szélnek, mikor rólunk mesél.
2022. december 11.
SZÜRKE HAJNALON
Csendleplét szétteregetve gyászol,
semmibe fordul a lomha távol,
végtelenbe borult apró zajokba,
foszló percekbe csapódik sóhaja.
Bódult éjből, ébredni vágy a táj,
bénultan bandukol a félhomály,
harmatos hajnal hűvösébe tér,
ellejti táncát a felbolydult szél.
Bújik a fény, fodros fellegekben,
a tegnapot morzsolom szememben,
megint új kezdet, szorong a gondolat,
ismét egy vég, elmereng a pillanat.
Szürke égbolt ontja sűrű könnyét,
esendőn vágyja az élet hevét,
cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág,
odakint lassan elfolyik a világ.
Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyájában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.
2023. január 16.
TAVASZVÁRÓ
Várom a friss illatú tavaszt,
kék eget, csodás virágokat,
még sokára lesz zöld a haraszt,
de az ég nem szór villámokat.
Végre melegen süssön a nap,
reggel kitárhassam ablakom,
hevítsen egy pillanat alatt,
ne kelljen hidegtől vacognom.
Még az eső is aranyat ér,
a világ színpompás és vidám,
ettől lelkem új életre kél,
természet adja energiám.
Rügyezzenek a bokrok, a fák,
madár énekeljen az ágon,
levelekből dús lombkoronák,
szemet gyönyörködtető álom.
2012. január 3.
TAVASZZSONGÁS
Halványan dereng a fény, hajnali harmatos ágyán ébred,
Lustán nyújtózkodik, megfakult mámoros álmokon lépked,
Meg-megcsillan, horizonton játszik, huncut mosolyt rejteget,
Lüktető tavaszzsongás, a napsugár álmosan tekinget.
Rügybe fakadt tavaszi fák ringó ölébe húz, csalogat,
Hűs szellő lapul a fűben, lengén átkarolva elragad,
Mézes csókját cseppenként itató virágtenger románca,
A szivárvány színű zsongó természet, önfeledt násztánca.
Nagyot nyújtózkodva, magasan jár, gurul a Nap lelkesen,
Fodros felhők habjaiban az elmúló idő végtelen,
Pajkosan kacsint, ujjongó öntudattal rezzen a lélek,
Lágy, lebegő lombokon, dallamokká szelídül az élet.
2020. április 8.
TE ÉS ÉN
Ha újra kezdhetném,
mindenhol keresném,
s ha megtalálnám őt,
a napfényt, éltetőt,
szemeivel úgy ragyogna,
sugarával átkarolna,
felégetné szívemet,
hamar jönne a végzet,
te és én, így kettecskén,
a Boldogság-szigetén.
Végtelen, csodás élet,
lenne a végítélet,
érzékiség birodalma,
a vágyak varázshatalma,
szenvedélyesen szerető, 
egyetlen, igaz istennő,
akarom, s kell nekem,
egyetlen szerelmem,
te és én, így kettecskén
a Boldogság-szigetén.
Ha az idő megállna,
örökre így találna,
mint egy meseszép álom,
kell, hogy valóra váljon,
nincs is más mit kívánnék,
legcsodásabb ajándék,
szívünk egy ütemre járjon,
lelkünk egymásra találjon,
te és én, így kettecskén,
a Boldogság-szigetén.
2012. január 25.
TÉGED LÁTLAK
Nézd, lebegő szárnyait,
szürkébe hajlanak a fények,
szétszórják sejtelmes árnyait,
börtönbe zárnak, fájó emlékek.
Téged látlak,
arcod éle, gyertyavalósággá olvad,
minden idegsejtemmel vágylak,
üres tekintetem, a homályba porlad.
Semmibe sóhajt a csend,
lelkem falán, kín szülte rajzok,
párnámon, könnyé keserül a hepiend, 
eltompulnak a hangok.
Halványan dereng a sötétben,
hálót húz körém a múltam,
ködfátyla szövi át létem,
mardos mélabú magányomban.
Szemeim tükrében kering a képzet,
olvad az idő, érzem ahogy elfut,
vérző szívem, fájdalmat lüktet,
lélek-szakadt, végzetéhez eljut.
2022. október 2.
TÉL BÚCSÚZTATÓ
Bimbóból fakadó színes világ,
tavaszt ébresztő rózsaszín virág,
szirmait bontogató szenvedély,
kacér kikelet, tavaszi szeszély.
Pajkos napsugarak szövik át,
bozontos füzek aranyhaját,
táncoló árnyékok bontják szét,
lágy szellő borzolja melegét.
Puha, kehely ágyából hívogat,
bódító, mézillatú áhítat,
cseppenként ontja édes zamatát,
darázsnép duruzsolja dallamát.
Néha, fájó szívű felhők sírnak,
falevelek csendben összebújnak,
könnyező vízcseppnyi csillanás,
szikrázó szivárvány ragyogás.
Azúrkék szemével kacsint az ég,
összeolvad, reszket a messzeség,
vándormadaraink visszatérnek,
fecske, gólya búcsút int a télnek.
2022. április 13.
TÉLI ÁLOM
Köd takaróba burkolózva,
végtelen álmát alussza,
kifakult, halott téli táj,
átláthatatlan sűrű homály.
Sötét, jéghideg éjjelek,
a hold fényét sehol sem leled,
rideg, kegyetlen táncra kél,
süvítve tomboló északi szél. 
Deres ágakkal fehérednek,
kopasz barackfák dideregnek,
játsszák az éjszaka árnyait,
kibontva a képzelet szárnyait.
Fénytelen, jön a zord hajnal,
Dermesztőn hideg faggyal,
már reményt sem hoz magával,
álmodjunk hát tovább a világgal.
2013. december 25,
TÉLI ÖRÖMVILÁG
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,
színek nélküli, fénytelen homályra,
pihe-puha táncot járnak a hópihék,
fehér ölelésbe csendesül a vidék.
Selyemként terül szét az est békéje,
formát ölt, halkan ropog lassú lépte,
nyikordul a kapu, az öreg hazatér,
friss vacsorával várja egy édes tündér.
Szelíd szíve remeg két szép szemében,
pattogó tűz duruzsol sparheltjében,
esti áldás, örömvilág hull a házra,
lobog a szeretet fénylő gyertyalángja.
Messzi falu felől füstillat terjed,
alszanak a tavaszt álmodó kertek,
éjjel még átfordul, majd megáll az óra,
komótosan hajtja fejét nyugovóra.
2023. január 21.
ÚJÉVI SZERELMES KÖSZÖNTŐ
Te voltál a múzsa,
a verset megalkottam én!
Várjon rád az új év boldogsága,
erről szóljon, e költemény!
Minden szépet és jót,
megosztanék veled,
ó, te csodaszép tünemény...
csak lehetnék a kedvesed!
Nem vágynék én,
soha semmi másra,
csak erre az utolérhetetlen,
varázslatos ragyogásra!
Te lennél, az égbolt,
legpompázatosabb csillaga,
fényed lyukat ütne,
minden sötét viharba!
Elszállnának,
a gonosz, komor fellegek,
nem éreznél mást,
csak a bennem izzó szerelmet!
Életünk végtelen útját,
kövezné a boldogság,
bárcsak ne álom lennél,
hanem a legszebb valóság!
2011. december 31.
ÚJRA CSEND
Ősz van,
szállnak a levelek, lehullajtják lombjukat a fák,
kettészakadt lelkemben egy csúf érzés, mély eret vág,
végleg elmúlt valami, tudom, érzem itt legbelül,
magány uralja testem, agyamban zavart ér feszül.
Ősz van,
vacogós, vészjósló hidegben, zajosan fúj a szél,
vérző szívemből, egy darabot, magaddal vihettél,
s most újra csend honol e szívben, élettelen halál,
nem jöhet más, csak a sötétség, mely végleg rám talál.
Ősz van,
elhagyva e tájat a madarak is messze szállnak,
ahogy te is utat engedtél a szomorúságnak,
nem maradt semmi, kiégett minden, nincs mire vágynom,
a csalódás, hatalom, az élet csupán rémálom.
Ősz van,
esőt hoznak magukkal, tornyosulnak már a felhők,
tudom viselkedésem inkább gyerekes, mint felnőtt,
de mégis, tán ez az érzés, mely életben tart engem,
a remény örökre ott szunnyad e haldokló testben.
2012. január 9.
ÜNNEPEK JÖNNEK
Ünnepek jönnek, varázslatos színek,
pompásan ragyogó, karácsonyi díszek,
melyeket csillogó szemeimmel látok,
ezek várnak rám, s várnak rátok.
Ilyenkor eltűnődöm csendesen,
vajon milyen is az életem,
egyhangú, sőt talán sivár,
oly keservesen üres, mint a téli táj.
Nehéz így a szépet meglátni,
próbálom, szüntelen megtalálni,
s ha lelkileg nem is vagyok szegény,
érzem, az élet így is nagyon kemény.
Élek, mint rossz mostohagyermek,
kinek szavai a semmibe vesznek,
úgy teszek, mintha nem is hallanám,
mit tudok, s tudhatsz, te is talán!?
Itt igaza csak a hazugnak lehet,
ki, ha kell elveszi mindenedet, 
öklével odacsap, majd szavaival támad,
neki soha nem mutathatsz hátat.
Nála a sok pénz, ő az igazi nyerő,
így neked marad az olcsó műfenyő,
az igazit úgy is csak lopnád,
nem lehet, hogy ezen múljon a boldogság!
S ha megfognak, hát lakolsz érte,
nem úgy, mint ő, ki a szebb jövőt ígérte,
s amiért ily ügyesen becsapott,
ezen is csak meggazdagodott.
Hát ilyen felénk az élet igazsága,
a tolvajok, becstelen csalók országa,
s ki itt élsz, s megtévesztve lettél,
most boldogulj, ahogy tudsz, szeretnél.
S ha félnél igaznak lenni, hát ne tedd,
inkább magadhoz méltón éld az életed,
adja a szeretet a karácsonyi gazdagságot,
így teljesítsük a legcsodálatosabb kívánságot!
2012. december 22.
VAGYOK ÉS LESZEK
Adsz rá okot, feldúlt vagyok,
elmém lázas, tébolyodott,
otrombát mondok, haragosat,
átgondolatlan csúf szavakat.
Adsz rá okot, okos leszek,
megbékélve hiszek neked,
beszélj hozzám, mond el mi baj,
s nem tajtékzom, mint egy vihar.
Adsz rá okot, kedves vagyok,
mint a szemed, úgy mosolygok,
tekintetem csak rád figyel,
nem volt ilyen jó senkivel.
Adsz rá okot, boldog leszek,
veled alszom, s veled kelek,
mindig együtt, alig várom,
nincs is mire jobban vágyom.
De, arra okot, csak te adhatsz,
a szívembe örömöt csalhatsz,
mert én téged úgy szeretlek,
két karomból nem engedlek.
2012. január
VAJON SZERETSZ?
Mi eddig álom volt most valóra válhat,
veled tölthetem a nappalokat, az éjszakákat,
eljött a hajnal, s új remény virrad,
a kakas szó most tettekre biztat.
Emlékszem voltak idők,
csillagos egek, s napok, ragyogva felkelők,
veled voltam, s érezhettem közelséged,
szemeidben gyönyörködve láttam jövőképet.
Hozzád bújtam, két karommal öleltelek,
magamhoz szorosan kötöztelek,
sohasem akartam elveszíteni az érzést,
s mégis magamban milliószor feltettem a kérdést.
Vajon szeretsz?
Úgy igazán, hogy engem soha el nem feledsz?
Az őszinte választ csak reméltem,
de, miért is kételkedtem, már nem értem.
Mindig csak megfelelni akartam,
hogy jobb lehessek, s a legtöbbet adhassam,
mindent megtehessek érted, neked,
kit egy életen át kerestem, s most szerethetek.
S, ha csak a szívem újra meg nem hasad,
mert összekuszálod e szerelmes ritmusokat,
ütemét veszítve, megint össze vissza dobog,
mint a száguldó gyors vonat úgy robog.
Hangosan zakatol,
míg össze nem omlik a bánattól,
majd újra utánad rohan, s kapaszkodik,
olykor beléd vájva csúf karmait.
Mégis, oly nagyon szeret,
az életéért küzdve keresi az utat, a helyet,
hol örökre együtt lehetünk,
s minden rosszat feledve, boldogan élhetünk.
2012. április 2.
VÁGYAKOZÁS
Álmaink tavának partján ülünk meztelen,
víz sem rezdül, tükör sima, nesztelen,
csak figyellek, bámullak, mozdulatlan, némán,
te is csak hallgatsz, tekinteted sem pazarlod én rám.
Hallgatag gyász ez, mely szerelmünk siratja,
Nem is érzek csábítást, mely testemre kihatna,
de nem csak a test, a lélek is ura tettemnek,
mégis mit legbelül érzek, egy ártatlan mozdulatra késztethet.
Vágyódom utánad, de karod nem érem el sehogy sem,
érzelmeink útvesztőjében elveszve, ülsz most mellettem,
közelebb húzódom, vacogó tested átkarolva,
tápláló tüzem, ridegséged gyorsan kiolvasztja.
Nem sok idő, s az ellentét vonzalommá alakul közöttünk,
a vágy tomboló lángjai csapnak össze köröttünk,
már a szemeidet nézem, s te ajkaiddal visszamosolyogsz,
arcod érintése, érzem, közel vagyunk a békítő csókokhoz.
Csókolom mindened, megpendítve az érzékiség húrjait,
a vágy hangjai suttognak, s kezdjük feledni szívünk keserves bújait,
a vér ereimben izzva, a szív oly hevesen kalapál,
s a nyelvem válaszként, bőrödön szétfolyó alakzatokat formál.
Szenvedélyes rezdülésünk töri meg e gyönyörű táj nyugalmát,
csendesíti le, a bennünk dühöngő harag gonosz hatalmát,
hullámzik a víztükör, s lelkünkben újra béke honol,
arcodon könnyes boldogság, szerelmet sugalló édes mosoly.
2012. június 11.
VÉGSŐ SIKOLY
Számtalan fájó gondolat,
a lelkem magára maradt,
elmondhatok mindent mi rossz,
a világ így is túl gonosz.
Hiába a hangos kiáltás,
nem létezik a megbocsájtás,
nincs az életben számomra hely,
a végső sikolyra csend felel.
Összeomlott bennem minden érzés,
fejemben nem kavarog több kérdés,
csak tán mégis a leges legutolsó.
Itt az út vége, s a kívánt koporsó?
2012. január 1.
VÉGTELEN ÓCEÁN
Távoli vizeken,
tengernyi szerelem,
siklik a habokon,
bársonyos fodrokon.
Hullámok csillannak,
ölelve ringatnak,
önfeledt, féktelen,
szél süvít szüntelen.
Feszülő vitorlák,
hajókat siklatják,
sirályok suhannak,
halakat kutatnak.
Életünk bölcsője,
világunk jövője,
mindig kék Kánaán,
végtelen óceán.
2022. október 1.
VÉGTELEN SZERELEM
Végtelen szerelem,
te vagy a mindenem!
Az életem.
Egyetlenem!
Az igazi nő!
A csodálatos, 
tündöklő!
A varázslatos.
Ki oly gyönyörű!
Sok édes álmot felidéző.
A csillagfényű,
szemeivel megigéző!
Végtelen szerelem.
2012. február 5.
ZSÓKA
Kimondom én a legszebb női nevet,
az igazit, kit sosem feledhetek!
Ó édes Zsóka...
a forró szenvedély tüzes csókja!
Boldogságot tőled kaphatok!
Viszonzásként mit adhatok?
Az egyetlen életem,
érted epedő szívem!
Oly heves ütemet ver,
karom szorosan ölel!
Mostantól örökre a tiéd!
Szerelmes szavaim szállnak feléd!
Te vagy kire mindig is vágytam,
s most végre megtaláltam,
e gyönyörű szerelmet...
A benned lakó szépséget,
ezt az elbűvölő varázst,
az isteni műalkotást,
mit tested, s lelked nekem kínál,
szebb a legcsodásabb álmaimnál,
s a boldogságot...
Szívemre az orvosságot,
hisz te vagy az én mindenem,
egy életre a végzetem!
2012. február 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fonyó Tamás |
|
|
|
Címkék: legpompázatosabb, gyertyavalósággá, visszamosolyogsz, örömfoszlányokra, legcsodálatosabb, gyötrelemláncon, vándormadaraink, gondolataimmal, megfoghatatlan, szenvedélyesen, mostohagyermek, ködtakarójában, gyönyörködtető, meggazdagodott, szárnyaszegett, harmatcseppjét, viaszcseppként, utolérhetetlen, tavaszzsongás, mennyországom, sparheltjében, tekinteteddel, gyönyörűségem, szenvedélyben, varázshatalma, tapasztalatok, gyertyalángja, megbabonáztad, gyertyalángod, szétteregetve, összekuszálod, átláthatatlan, útvesztőjében, legértékesebb, csillagfényes, idegsejtemmel, leveleket tépte, végtelen tenger, mézízű nyarat, szél hullámokat, megtépázott levelek, élvezettől hangosan, vágyainkat egymásért, lélek most, elme kikapcsol, mennybe szállok, legjobban kívánok, tüzedben porrá, húsomba marj, legnagyobb élvezet, tested kéjesen, kimondatlan álmokig, Fonyó Tamás, FONYÓ TAMÁS, KÉPZELET ÉS VALÓSÁG, OKTÓBER VÉGÉN, REGGELI ÉBRESZTŐ, SZERELMI VALLOMÁS, Mint Földnek, SZERETET ÉS GYŰLÖLET, SZERETETTEL ÁTSZŐTT VERS, SZERETKEZZ VELEM, SZÉDÜLT KERINGÉS, SZÉPSÉGEK KERTJE, SZÍV ADTA AJÁNDÉK, SZÖKJÜNK EL, SZÜRKE HAJNALON, TÉGED LÁTLAK, TÉLI ÁLOM, TÉLI ÖRÖMVILÁG, ÚJÉVI SZERELMES KÖSZÖNTŐ, ÚJRA CSEND, ÜNNEPEK JÖNNEK, VAGYOK ÉS LESZEK, VAJON SZERETSZ, VÉGSŐ SIKOLY, VÉGTELEN ÓCEÁN, VÉGTELEN SZERELEM,
|
|
Offline
